Az ELTE dísztermében, a Matematikus hangverseny keretében adták át az elsőként idén kiosztott Gács András-díjat. Az egyetemi matematikai oktatásban, valamint a kutatómunkában nyújtott kiemelkedő teljesítményükért az elismerést Röst Gergely, a szegedi SZTE TTIK Bolyai Intézet Matematikai Tanszékcsoport Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék adjunktusa, valamint Zábrádi Gergely, az ELTE TTK Matematikai Intézet, Algebra és Számelmélet tanszékének adjunktusa vehette át. 

A díjat 2017-ben a család alapította azzal a céllal, hogy az egyetemi matematikaoktatásban kiemelkedő, sok diákot motiváló fiatal matematikus oktatókat jutalmazzák. A díj névadója Gács András (1969-2009) matematikus, aki kutatási eredményei mellett sokoldalúságával, nyitottságával és humorával hatott inspirálóan a diákokra. 

„Olyan díjat szeretnénk évről évre átadni, ami szakmai rangján túl felidézi azt is, ahogyan Andrásra a rokonai, barátai, kollégái emlékeznek. Sokat beszélgettünk arról, pontosan mit is szeretnénk díjazni: a talán legjobban mérhető tudományos teljesítményt, a nehezebben mérhető, de mégis jól látható tanári munkát, vagy azt a megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan szellemi örömöt, amivel András olyan sokféle terület felé fordult? Végül arra jutottunk, hogy jó volna, ha a díj mindezt tükrözné: ha a kuratórium a tudományos eredmények mellett a jelöltek oktatói kvalitásait is figyelembe venné, és a díj kiegészítőjeként adott apró ajándékok – színházjegyek, társasjátékok, uszodabérletek vagy gólyalábak – pedig jeleznék az érdeklődésnek, a szellemi és érzelmi inspirációnak azokat a forrásait, amelyek a kiváló szakembereket hasonlíthatatlan személyiségekké teszik” – hangsúlyozta a díjátadón a család nevében Gács Anna, Gács András húga. 

A szegedi és a budapesti matematikus a díszoklevél és a maguk által választhatott játékos tárgyjutalmak mellett a hazai egyetemi élet díjazásai között kiemelkedő mértékĹąnek számító 150-150 ezer forintos díjazásban és egy különleges mĹątárgy elismerésben is részesült. A díj elbĹąvölő, összetett, megfejthetetlen formája jelképezi, hogy a szellemi teljesítmény és a személyes varázs, a tudományos eredmények és a fiatal kollégák iránti felelősségérzet, vagyis a tehetség, a szorgalom és a szüntelen kíváncsiság nem választhatók el egymástól.