1. Azt gondoljuk, hogy elég beregisztrálni, megadni néhány adatot magunkról és majd ránk talál a szerelem

Ez sajnos nem így van. Sokan azt hiszik, hogy elegendő a legfontosabb paramétereiket megadniuk (életkor, lakhely) és garantált a siker. Elviekben ez így van, gyakorlatban viszont így biztosan nem jutunk messzire. A VagyokNeked.hu kutatása szerint például azok, akik töltenek fel magukról készült fotót, sokszoros eséllyel indulnak neki a társkeresésnek. Gondoljunk csak bele, hogy sokkal szívesebben levelezünk mi is olyan társkeresőkkel, akiknek van fotójuk és több adatot, információt elárulnak magukról az oldalon. A sablon bemutatkozó szövegeket is felejtsük el! Egy jól összerakott adatlappal sokkal nagyobb sikerre számíthatunk. És ami még fontosabb: ne féljünk üzenetet írni a kiszemeltnek! Ha mindig csak arra várunk, hogy majd leszólítanak, egyedül megyünk haza a házibuliból…

2. Egy-két évet vagy pár kilót nyugodtan letagadhatok, úgysem látják, ki ül a másik oldalon

Óriási hiba! Előbb-utóbb – ha tényleg komolyan gondoljuk – elkerülhetetlen lesz a személyes találkozás, ahol sok minden kiderül a másikról. Nem érdemes valótlanságokat állítani, mert ezzel csak felesleges köröket futunk majd és sorozatos kudarcok érnek. Ez nem jó sem nekünk, sem annak, akivel randizni fogunk. Maradjunk őszinték!

3. A tökéletest akarjuk, körömszakadtáig

Irreális elvárásokkal társat keresni olyan, mint az álom munkahelyre várni egy életen át. Attól még, hogy valaki 2-3 centivel alacsonyabb, vagy 1-2 évvel idősebb, mint elvárnánk, lehet életünk párja. Nem kell mindenben kompromisszumot kötni, de felesleges foggal-körömmel ragaszkodni egy olyan ideálhoz, aki lehet, hogy nem is létezik. Ha valaki így teszi, könnyen hoppon marad.

4. Türelmetlenek vagyunk

Ne siettessük a boldogságot! Nem kell már a második levélben arról faggatni az illetőt, hogy hány gyereket szeretne, vagy miért nem ér rá ma este, mert ez sokak szemében inkább riasztó, mint szimpatikus hozzáállás. Olyan ez, mint a próbaidő elején fizetésemelést kérni. Lehet, de nem tanácsos. A VagyokNeked.hu adatai szerint egy átlagos társkereső legalább 2-3 hónapig keresgél, ismerkedik az oldalon keresztül, mire megtalálja a párját.

http://www.empowher.com

5. Nem tudjuk, mit akarunk

A 3. pont ellentéte, amikor még magunknak sem fogalmaztuk meg, hogy egyáltalán mire vágyunk, milyen embert képzelünk el társnak magunk mellett. Előbb legyünk tisztában az elvárásainkkal – amik mozogjanak a realitás talaján – és utána keressünk csak társat! Friss szakítás után például még nem biztos, hogy érdemes…

6. Túlzott bizonyítási kényszer

Folyton meg akarunk felelni mindenkinek és ez a társkeresésben sincs másként, ami egy szinten túl már biztosan nem járható út. Ne akarjunk megfelelni mindenkinek, de ennek ellenére legyünk képesek kompromisszumokat is kötni! Ha irtózunk a fehér abroszos éttermektől, beszéljük le inkább a randit máshová. Ha nekünk jobban tetszik a barna haj, csak azért ne menjünk el fodrászhoz festetni, mert az úriember szőke barátnőt szeretne. Ha minket akar, nem fog számítani a hajunk színe. Ha meg igen, akkor meg úgysem ő az igazi.

7. KishitĹąség és hogy csak olyan „selejtesek” keresnek társat, mint mi magunk

Szintén egy súlyos tévedés! Egyáltalán nem azért keresnek társat interneten az egyedülállók, mert „selejtesek” lennének, hanem azért, mert máshol már egyre nehezebb. Ugyanúgy, mint mi. Ne legyünk kishitĹąek, ne gondoljuk azt, hogy „megpróbálom azért, de semmi esélyem”! Legyünk pozitívak és nyitottak a világra! Hinnünk kell magunkban, anélkül ne is kezdjünk bele.

8. Gyorsan feladjuk

Attól még, hogy az első telefonbeszélgetés, vagy az első randi nem sikerült tökéletesre, még nem jelenti azt, hogy azonnal tovább kell állnunk és keresnünk valaki mást vagy – még rosszabb – törölni magunkat a társkereső oldalról. Adjunk időt magunknak, szánjunk időt a társkeresésre!

9. Nehezen viseljük el a kudarcot

Ez akár az előző pont folytatása is lehet. Lehet, hogy elsőre nem sikerül megismerkedni a kiválasztottal, sőt lehet, hogy a másodszor is csalódni fogunk valakiben, de ez nem jelenti azt, hogy most már örök életünkre magányra vagyunk kárhoztatva. Ha nem hiszünk benne, hogy valahol ott a másik felünk, nem is fogjuk megtalálni soha. Ha kudarc ér, tartsunk inkább szünetet, amíg feldolgozzuk, de semmiképpen se adjuk fel!

10. Ha sikerül, mégsem hisszük el

Megismerkedtünk valakivel, de még mindig bennünk van a félsz, hogy gyorsan vége lehet és emiatt inkább nézelődünk tovább, hátha… Nincs hátha. Egyrészt, ha kiderül, hogy stikában még mindig társat keresünk, az azonnal megmérgezi az új kapcsolatot, másrészt meg önkéntelenül is a jobbat, a szebbet fogjuk keresni. Hagyjunk időt a kibontakozó kapcsolatnak és csak akkor térjünk vissza a társkereséshez, ha úgy látjuk, hogy nem mĹąködik. Lehet ez a „B” terv, csak ne párhuzamosan csináljuk!

Fentiek közül, ha már felismertük, hogy melyik gondolat akadályoz bennünket a sikeres társkeresésben, könnyebben tehetünk is ellene. Bár olykor nehéznek tĹąnik a személyiségünkkel is megharcolni a boldogság érdekében, de ha sok múlik rajta – márpedig sok múlik rajta –, akkor bizony ne hagyjuk annyiban!