A bekészített kétszázötven szék sem volt elég, a késve érkezők már csak állva követhették az eseményeket. Így is nagy élmény volt a konferencia a jelenlévőknek – és azoknak is, akik online követték a közvetítést.

Ritka, hogy tíz évig azonos tématerületről (az információs társadalom aktuális kérdéseiről) rendeznek meg egy tanácskozást – mondta Friedler Ferenc, az NJSZT elnöke, aki külön megköszönte a konferenciasorozatot megálmodó és minden évben megszervező Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója munkáját. Alföldi István idén egy olyan nagyon aktuális és összefüggő témacsoportot tett a konferencia fókuszába, amely végig fenntartotta az érdeklődést.

„Gondolkodom, tehát: örülök a fejlődésnek. Gondolkodom, mégis lassan képtelen vagyok felfogni azt a sebességet, mellyel az infokommunikációs terület fejlődik. Gondolkodom, tehát látom a veszélyeket.” – mondta bevezetőjében Alföldi István, aki a tudás által generált felelősségre hívta fel a figyelmet, melyet minden írástudónak érezni kell. 

„Gondolkodom, tehát…?” – tették fel a kérdést az előadások is, amelyek robotokról, önvezető autókról, drónokról, mesterséges intelligenciáról, de mindenekelőtt társadalmi hatásukról és az emberi tényezőről szóltak.

Az első előadó, Bőgel György is „csodákról és feszültségekről” beszélt a robotika térhódítása kapcsán. A mezőgazdaságból hozott fel példát „okos gépre” – hiszen egy gép okos, ha lát, tanul és cselekedik. Ilyen például az a speciális salátaritkító gép, amely egy brigád tíznapi munkáját két óra alatt végzi el. Csupa csoda: az emberiség megszabadul egy monoton, kellemetlen munkától. A gép feltalálója, alkalmazója és finanszírozója számára is remek szituáció. De mi lesz azokkal az emberekkel, akik tíz napon át dolgoztak abban a bizonyos brigádban? Az újabb technikai forradalom bizony erősen átrendezi a társadalmat: a 80-as évek elejéig egy-egy recesszió után rövid idő alatt visszaállt a foglalkoztatottság mértéke – de a legutóbbi válság után már hat év kellett ugyanehhez.

A legnagyobb baj a középfokú végzettségĹą emberek elhelyezkedésével – és általában, a „középső kategóriával” van. Polarizálódik a világ – és az egyenlőtlenség nő. A világ „Tedekre és Billekre” szakad, Tedekre, az új technikai forradalom haszonélvezőire, az értelmiség krémjére – és Billekre, a kiszolgáló, adminisztratív munkát végzőkre, akiknek a helyzete drámai. Mi a megoldás a felgyorsuló innováció és a növekvő egyenlőtlenség keltette feszültségre? Oktatás? Progresszív adózás? Erősebb állami beavatkozás? Állandó, stabil alapjövedelem? Még több innováció?  - ezekkel a szándékosan nyitva hagyott kérdésekkel zárult az előadás.

A konferencia Bőgel György értő moderálásával folytatódott.

Mit üzen az 500 év múlva élő embereknek? – tették fel a kérdést egyszer Nagy Lászlónak. „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket” – válaszolta a költő. Ezt a jelenetet már Csepeli György idézte fel az ember, mint biológiai egység helyét és jövőbeli szerepét felvázoló előadásában, melyben a Ropolyi László által, a filozófiában úttörő módon leírt „harmadik valóságról”, továbbá a szingularitásról, az embert érő jövőbeni biztonsági kockázatokról és a Robot sapiensről is hallhattunk. Az előadásban az ember által létrehozott, korábban ember által ellátott funkciók végzésére képes mĹąködések tömeges megjelenésének társadalmi következményeit tárgyalta. A fő kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése, az önfejlesztő robotok munkálkodása kiszorítja-e vagy kiegészíti az embert, aki eleve befejezetlenül, meghatározatlanul, genetikai programokkal összehangolt környezet nélkül érkezett a világba, melynek alakítójaként meg kellett határoznia magát.

Istenes Zoltán, az NJSZT Robotika szakosztályának elnöke a robot megismerésére biztatott. Fontos, hogy tudjuk, hogyan mĹąködnek eszközeink – a robot-ember együttmĹąködés tudatos javítása a későbbi robotok minőségét is javítja. Ezért is nagyon fontos a robotika oktatása – melyre brit példát, a programozást, vezérlést oktató BBC Micro:bit terjesztését említette – és ezért is nélkülözhetetlen a tudatos felhasználói magatartás kiadása. Az ECDL, azaz az Európai Számítógép-használói Jogosítvány mintájára most már az ERDL, azaz a robothasználói jogosítvány is időszerĹą – érzékeltette a téma aktualitását.

A konferencia további előadásai a területek kiemelkedő szakembereinek hiteles nézőpontjából tárták fel az ember-gép kapcsolat különböző rétegeit.

Charaf Hassan a mobileszközök, az okos megoldások kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen folyamatok mozgató ereje a jó minőségĹą, integrált rendszerekben, a szoftvervezérelt megoldásokban rejlik, ezért nagyon fontos az oktatók, kutatók, fejlesztők felelőssége a tudásáramlás körforgásában.

Haidegger Tamás az orvosi robotikát, elsősorban a Da Vinci sebészrobotikai berendezést és egyéb, alternatív robotrendszereket mutatott be, de a jövőbe, a mikro- és nanorobotok világába is bepillantást nyerhettünk. A Da Vinci robot a világ számos országában már mĹąködik, a gép az előadásból megismert nagyszerĹąsége miatt különösen sajnálatos, hogy hazánkban egyetlen példányát sem használják az egészségügyben.

Haidegger Tamás megállapítása szerint a robotok társadalmi elfogadottsága általában is meredeken nő, egész addig, amíg nincs valamilyen negatív hír, amely visszaesést okoz.

Takács Árpád előadásában az önvezető autók, Zsedrovits Tamáséban a drónok, Paplógó Zoltánnál az emberrel közvetlen együttmĹąködésben dolgozó YuMi robotok, Sepp Nobertnél az IBM Watson mesterséges intelligencia mĹąködéséről tudhattunk meg fontos információkat. Rengeteg példát láthattunk arra, hogy mely területeken könnyítik meg életünket, válnak hasznos segítőtársainkká: miért hasznos például a mezőgazdaságban és a régészetben is a drón, hogyan forradalmasítja a mobiltelefonok összeszerelését a YuMi – vagy hogyan segíti a szakértelemhez való könnyebb hozzáférést, de akár a gyerekeket kikérdező játékot is egy kognitív rendszer.

Mivel az eszközök tudatos használata és az erre való oktatás több előadás szerint is kulcsfontosságú, a YuMi kapcsán az is felcsigázta az érdeklődésünket, hogy a berendezést akár egy tízéves gyerek is meg tudja tanítani különböző feladatok elvégzésére.

Az előadások arra is kitértek, hogy adott esetben mi gátolja a fentebb említett eszközök terjedését, miben van szükség szemléletváltásra.

Hagyományainkhoz híven az előadások videóit hamarosan közzétesszük! Úgy érezzük, hogy az NJSZT konferenciája gondolatébresztő volt. A jelenlévők egybehangzó véleménye szerint: ez a konferencia nemcsak a teltházzal, de a korszerĹą, izgalmas problémafelvetésekkel is igazolta létjogosultságát, s így egy új korszak kezdetét jelzi.

A feladatunk az, hogy a változásoknak minél kevesebb kárvallottja és minél több haszonélvezője legyen. „Ha a Billek lennének többségben, az a Tedeknek is baj lenne” – fogalmazott zárszavában Alföldi István ügyvezető igazgató. Nem az 500 év múlva élő, hanem a mai embereknek üzent: „Bár egy kvízjátékban Watson, a mesterséges intelligencia legyőzte az embert, mi nem vagyunk butábbak, csak mások: emberi módon gondolkodunk. És ennek örüljünk”. Számunkra a címben sugallt, nyugtalanítóan lezáratlan kérdés pozitívra váltott. „Vagyok, tehát gondolkodom.”

 Képes Gábor