Nosztalgia-konferenciára gyĹąltek össze e-hét péntekjén és szombatján a Kollégiumi Számítástechnikai Kör régi és újabb aktivistái:  korunk kihívásairól szóló előadások mellett arra is visszaemlékeznek, hogy a BME Villamoskari Kollégiumában hogyan alakult ki olyan IT önképző kultúra, ami sokszor beelőzte az egyetemi informatikai oktatást is.

Az elmúlt 40 évben rengeteg ember megfordult a KSZK-ban, akik ma már az iparban kamatoztatják tudásukat, de a kerek évfordulós születésnap alkalmából különböző témájú előadások megtartását vállalták például arról, hogy miképp dolgozza fel a Google a több száz terrabájtos adatmennyiséget, ami befut hozzájuk, vagy milyen algoritmusok mĹąködnek az online szövegfordítók, no meg hogy nagy méretĹą IT infrastruktúrákat hogyan lehet megfelelően menedzselni. 

Az alakulás körülményeit, illetve a 40 éves történet néhány emlékezetes pillanatát az alapító, Vinkovits László, illetve utódjai foglalták össze (ők a konferencia szombati napján kapnak szót), amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közreadunk. A visszaemlékezéseket egy grafikon zárja, amely timeline szerĹąen mutatja meg, hogy az egyes időszakokban kiknek a nevéhez illetve milyen történésekhez kapcsolható a KSZK:

Életképek a KSZK alapításáról

(Az alapítás körülményeit saját emlékeim alapján írtam, az építkezés időszakát  viszont már az érintettek bevonásával, segítségével állítottam össze.)

Dr. Vinkovits László vagyok, 1976-ban végeztem. Ez volt az utolsó évfolyam, mely a  „ Vári Koleszban „ végzett. A Kollégiumot ekkor  költöztették le a Kruspér utca 4. szám alatti új kollégiumi épületbe, mivel az Irinyi utcai épület akkor még nem létezett. Itt lettem az akkor induló évfolyam nevelő tanára. Ekkor kezdtem ifjú villamosmérnökként a Videoton Fejlesztési Intézetben, ami a  jelenlegi HĹąvösvölgyi úton volta található ( akkor Vöröshadsereg útja volt  ).

Az egyetemen fakultációban számítógép ismereteket hallgattam. A Villamos Karon akkor a számítógép az R-épületben volt, egy lengyel  gyártmányú ODRA márkanevĹą számítógép, 32 Kbyte operatív memóriával és 5 Mbyte mágnes dob tárral. A számítógép számára papír lyukszalagon írtuk az assembler programokat. Amit ha leadtunk, akkor egy hét múlva kaptunk egy leporellót, hogy a programban milyen szemantikai vagy szintaktikai hibát vétettünk. Lehetett javítani a programot és újból indítani az egy hetes futási ciklust. Ez volt akkor a Villamos Kar számítástechnikai  kapacitása.

Ezzel szemben  az új munkahelyemen akkor tervezték a Videoton új R5 nevĹą számítógépet: 16 Kbyte memóriával , az akkori legmodernebb integrált áramkörökkel. Szinte minden asztalon állt egy laborgép. Ezeket hol szétszedték, hol összerakták.  A számítógép, a CPU kész volt. Gépi program nyelven lehetett programozni a számítógépet. Nem volt saját assemblere a gépnek, nem voltak ki –bemeneti egységek stb. Ezeket mind illeszteni kellet volna.  Az intézet vezetőjét Kázsmér Jánost meggyőztem, hogy adjunk egy számítógépet kölcsön a Kollégiumnak, hogy erre a géptípusra  felkészítsük a jövő mérnökeit.

Így került ki a kollégiumba  , az egyik közösségi szobába egy 60 literes  hĹątőszekrény méretĹą R5 számítógép egy egyszerĹą szállító levéllel és Sándor László kollégiumi igazgató támogatásával, mondván nézzük, mit kezdenek a kollégisták egy testközeli számítógéppel. Ez kapacitását tekintve összemérhető volt a Villamoskar akkori  számítógép kapacitásával. A különbség az volt, hogy az egy hetes hozzáférési ciklus idő helyett, a hozzáférési idő, egy papucs felhúzása volt, amiben le lehetett csoszogni a számítógéphez. 

Eltelt két vagy három nap és a szobámba megjelent Nagy Róbert, aki akkor másod vagy harmad éves hallgató volt, hogy szabályozzuk  a kollégisták  hozzáférést az R5 számítógéphez és koordináljuk a különböző feladatok-projektek végrehajtását. Igy alakult meg a KSZK.

Az első  lelkes kollégisták, Hajagos István. Handbauer Rezső , Bagó Balázs, Sándor János, Katona László, Kilián Imre  üzembe vették a számítógépet, leillesztettek egy lyukszalag írót. Pálfalvi György írt egy 1 betĹąs Assemblert a számítógéphez, pár évvel később TüĹą Gábor pedig elkészítette a 3 betĹąs assemblert. 

Nagy Róbert és Balogh Géza elkészítettek egy R5 BASIC és egy R5 PLM fordítót. A PLM egy C-hez hasonló szintĹą nyelv volt, a rendszerprogramok nagy részét később már ezen a nyelven írtuk. 

Később Marosi István  ( vagy valaki más …, ki tudja ? ) két memória kártyát összeillesztett  egymás mögé (a kártya kilógott a rack-ből ) és a 16 Kbyte memóriából 32 Kbyte memóriát hozott létre. Illesztésre került egy 1,5 Mbyte alapú MOM fix-diszk, ami egy gyors háttértárt biztosított.

Ez már egy használható számítógép volt, ahol éjjel nappal több kollégista ült, a gépidő foglalási ívek a kora hajnali órák kivételével mindig hamar beteltek.

Ekkor elindult a tarhálás időszaka. Ha Videoton tud számítógépet adni, akkor más cégekkel is érdemes beszélni. Igy gyorsan bővült a géppark. Először egy EMG 666 asztali programozható labor kalkulátor került a kollégiumba a Kruspér utcába. Majd egy  komplett R10  számítógépet sikerült a kollégiumba hozni), amit az egyik kutatóintézet  adott kölcsön. Ez már 380 V táp ellátást igényelt. Erre külön projekt indult, mert ezt ki kellett építeni. Ruhás szekrény méretĹą számítógép rack-kek, mágnesszalag egységek, ipari mosógép mérető 7,5 Mbyte kapacitású cserélhető diszk egységekkel bővült az R10. Az külön statikai projekt volt, hogy az első emeleti födém ezt a terhelést kibírja-e. Ez már egy igazi számítóközpont volt.

Az EMG 666 géphez Bagó Balázs az MMT-n (MĹąszer- és Méréstechnika Tanszék) készített egy BASIC interpretert, amit a KSZK tagok  nagy lelkesedéssel birtokba vettek.

A Villamosmérnöki Karon akkor induló számítástechnikai tárgyak házi feladatait sokan a KSZK gépein készítették, amit az adott tanszék is elfogadott. Sőt felmerült a kérdés, hogy a KSZK egy szolgáltató számítógép-központ legyen-e, vagy továbbra is csak a tagok használják-e a gépeket. Így azon vitatkoztunk, hogy kit is tekintünk KSZK tagnak. 

Az R5 és R10 számítógépek 16 bites párhuzamos buszon keresztül illesztésre kerültek. Ezt Kucinski Witold követték el.

Míg az egyetemen a lyukkártyás rendszerĹą üzem volt operátori konzolírógéppel, a KSZK-ban az R5 és R10 gépeket személyi számítógép-szerĹąen, egyfelhasználósan használtuk. A magyar számítástechnikusok között mágnesszalagon terjedt a teljes képernyős üzemĹą, kb. a Norton/Total Commander képességeit tudó Interactive Disk Operating System. (de annál kb. 5-6 évvel korábban!) A hallgatók is ezt használták, és ezt fejlesztették tovább... ill. megvalósították mikroprocesszoros gépeken.

Ekkor megjelent a Kar vezetése, hogy rekvirálja a KSZK  számítógép parkját. Micsoda dolog, hogy a Kollégiumnak komolyabb számítógép kapacitása van, mint a Villamos Karnak, ráadásul amit a kollégisták éjjel nappal ellenőrzés nélkül használhatnék. A rekvirálási kísérletet sikerült hamar elhárítani, mondván minden kölcsön gép, kizárólag a kollégium számára.

Kialakult a  Magyar Tudományos Akadémia szegedi laboratóriuma  és a KSZK között egy együttmĹąködés, amit Tóth József vezetett és aminek keretében egy sejt processzoros számítógépes hardware modell került kialakításra a KSZK-ban. Ez a modell alapján készült egy „igazi” sejtprocesszor Angliában, egyedi tervezésĹą VLSI áramkörökkel, ami az embargó miatt nem kerülhetett Magyarországra . A modell ma is életképes.

1981-ben került sor a KSZK átköltöztetésére az Irinyi úti épületbe. Ez rengeteg problémát jelentett, mert több tonna vasat , akkorra elavult „szekrényeket” kellett eltüntetni, úgy hogy a lift sem bírta a terhelést .

Az új kollégiumban 1981-ben már a mikroprocesszor vitte  a pálmát. Az akkori sláger a SINCLAIER SPECTRUM gépek  és Z80 alapján kialakított  ZX81 SEPCTRUM és SPECTROID saját KSZK márkájú  mikrogépek. Amiből több tucat készült el. Ennek a projektnek a vezetője Jónás Károly volt, a hardvert Kucinski Witold készítette. A z80 IDOS operációs rendszert Garai Péter, Marosi István, Palasik Sándor, Brudnyák Mihály és Kilián Imre programozták be.

Az új épület első új beszerzése egy tpa11/EMU számítógép volt, amely 64kb-on RT11 oprendszert futtatott. A gép a KFKI-ból jött, cserébe egy Multiplanhoz, az Excel őséhez hasonló szoftvert készítettünk el. Ebben Brudnyák Mihály és Kilián Imre vett részt.

A régi gépekre is újabb szoftverek, fordítóprogramok kerültek. Karsai (Elek) Gábor a Per Brinch Hansen által közzétett Pascal P-kódra (kb. mint a Java bájtkód) épülő Pascal fordítóprogramot pár hónap alatt áttette a KSZK gépekre. Kilián Imre az addig csak sok száz kilobájton futó CDL2 fordítóprogramot valósította meg 64 kilobájtban. Szintén övé volt az egyetem első, számítógépen (a Palasik Sándor által készített DOCUPROC rendszerrel, ami kb. a TEX-hez hasonló volt) megírt és kinyomtatott diplomaterve. Amikor a tanszéken kifogásolták, hogy még nem eléggé hosszú a diplomaterv, csak bevett a jobb- és bal margóból. -Na látja, kolléga, így már jó lesz...- A legfontosabb maradandó kifogás az volt, hogy a DZM80 mátrixnyomtató rögzített betĹąkészletén a „g” és „s” betĹąk mindössze egyetlen mátrixpontban különböztek...

Az új épületben új számítógépek kerültek: DEC / TPA 11400, microVax, Motorola 68xxx UNIX gépek, Sun szerverek , Novell és társaik.

Ekkor, 1986-ban alakultak ki a Bagira, Balu, Sirkán szerver márkanevek, majd a Nagytata és társai.

Sikerült több kilométer 10Mb Ethernet kábelt szerezni , így Bökő Zsolt és társaik bekábelezték az épületet 1996-ban. Később elkészült a teljes UTP hálózat.

Sikerült egy igazi ipari kapcsolat rendszert kialakítani az Akadémiával, a Novellel, a SUN-nal, a Microsofttal, CISCO-val. Kialakult az internetes hozzáférés.

És most átadom szót utódaimnak, Kovács László az első:

Koko vagyok. Kovács László, 1985-ben költöztem be a koleszba, 1990-ben végeztem, utána 2 évig nevtanár voltam, a szakmai ügyekkel foglalkoztam, így a KSZK-val is.

A KSZK-val rögtön elsőben, a téli kolesz táborban kerültem közvetlen kapcsolatba. Ott kezdődött, hogy elsőben évfolyam érdekvédelmis lettem, így nekem jutott a szobabeosztás - ez meg a KSZK-ra épült. Itt a téli táborban gyakorlatilag itt át is vettem a KSZK vezetését Nyufitól.

Kicsit helyesbítenék a spectroid-storyval kapcsolatban …

86-ban a „kisszövetkezet“ Jónás Karcsival az élen, már kiszállt a spectroid építésből - ott volt Vitek a prototípussal, lehetett volna sorozatban gyártani. Én itt vettem át a story-t. Egy komoly ipaari projekt indult a gyártás megszervezésére. Lehetett jelentkezni a koleszból is, jutányos áron hozzá lehetett jutni az alaplaphoz, volt standard doboz, arra nem is emlékszem, ezt hol gyártattuk. A beszállás feltétele az volt, hogy a kollégium 20 gépének az összerakásában is be kellett segíteni.

A 86-87 tanév elején épültek meg az első darabok, ha jól emlékszem. A fehérvári videoton-ból sikerült nagy mennyiségĹą, selejtezésre váró hall-os billentyĹązetet szerezni - kicsit „átgányoltuk“, ez lett a spectroid legprofibb alkatrésze …

Ami érdekes, hogy volt a spectroidnak egy lokális hálós megoldása is, ehhez a TV szobák közé húztunk is ki coax-ot. De ez már nem kelt életre, mert a PC hullám igen gyorsan elsodorta.

Pár hónapja hoztam le a padlásról az én spectroidomat, elsőre nem indult el, de még próbálkozok vele :)

Toltuk az IDOS-os, Z80-as gépekkel is - együttmĹąködve Tóth Józsi és Ghymes Balázs által fejlesztgetett sejtprocesszorral. Ez sokáig eléggé a középpontban volt, mert ezen futott koleszos szobabeosztás program … Aztán jött rá CP/M is, ennek kapcsán született az Impulzus KSZK sarkában a népi / szakmai rigmus, miszerint „szaros ez a wc perem, kedvencem a CP/M“.

Igen, rendszeres KSZK sarok volt az Impulzusban (próbálok néhány példányt előhalászni), köszönhetően igen jó írói vénával megáldott nevelőtanárunknak, (Báró) Herczeg Józsefnek. 

Az én generációm folytatta a gyĹąjtögetést, az alsó szintet meg is pakoltuk egy cm-4 géppel (a fiatalok kedvéért ezt szm 4-nek kell mondani, ciril betĹąs volt a lelkem …), ami a híres PDP 1140 orosz klónja volt. Az érdekessége az volt, hogy BSD Unix-ot pakoltunk rá, ami ott és akkor elég menő cucc volt, pláne, hogy a folyszab tanszéken hasonló gépen kellett a házikat írni, ahol elég nagy sorbanállás.

Ha jól emlékszem, 128 k ferrit memóriával, és 2x2,5 Mbyte-os bulgár diszkekkel kezdtük. És persze boot-olni lyukszalagról kellett …

Ehhez aztán komoly építkezés is kellett - ablakklíma, álpadló … 

Itt kell megemlíteni lelkes barátaimat, akik nem csak a programozás, hanem a KSZK építése-szépítése terén is igen sokat dolgoztak. Szörpös (Ringer Attila), akivel egy nyár alatt leszőnyegpadlóztunk, kényelmes asztalokat építettünk salgóból és rajztáblából (jó, akkor nem volt IKEA, ezt lehetett olcsón szerezni …).

Aztán Taki (Takács László), akivel a KSZK elektronikus zárát újítottuk meg - egy lyukszalag olvasó optikai hídja volt a kulcslyuk, a kulcs pedig egy 8x8-as mátrixban, mindenkinek más „kóddal“ kifurkált nyák lap - ehhez volt egy kód, csak a megfelelő kulcs-kód párok nyitották az ajtót. A mechanikát és a hardware-t én gyártottam, a programot (talán z80-on futott ?!?) Taki.

Aztán folytattuk az alsó szint bővítését - jött egy újabb cm4, már 256 K ferrittel, majd egy TPA 11440 (ez már egy komolyabb cucc volt … félvezetős memóriával!).

Sajnos (vagy talán szerencsére?) begyĹąrĹązött a PC korszak, így a unix-os cuccok kevésbé lettek kapósak - elkezdtünk pc-ket szerezni.

Volt egy együttmĹąködésünk a Controll céggel (a rendszerváltás nagy számítástechnikai vállalkozása), tőlük jött úgy PC, hogy többen fejlesztettek nekik d-base-es alkalmazásokat. A melót Báróval ketten boltoltuk le, a programozás szervezését Levi, Kisgergely Sanyi vitte.

Aztán szereztünk egy Proper 16-ot is - ez a magyar IBM AT volt … hát nagy volt, barna volt (de nem medve !)  általában mĹąködött is - olyan „cuclista“ volt.

A csúcs azért a KISZ pályázat volt - KISZ alapszervezetek pályázhattak komolyabb támogatásra beruházásokhoz. Osztottunk-szoroztunk, és a KSZK tagság egy jelentős része belépett … megalakult (formálisan) a KSZK KISZ szervezete. Nyári KISZ táborba Levit küldtük (Kiss Levente) - ennek aztán elég botrányos vége lett, és megkérték, hogy a nyári KISZ tábort inkább napozással, strandolással és olvasással töltse, és ne erőltesse a közösségi / politikai tevékenységet … Mindenesetre, a pénzt megszereztük, ezzel 3-ra nőtt a PC-k száma.

Itt aztán eléggé felgyorsultak az események, és az évek is összemosódnak már nekem. De az biztos, hogy a kolesz első, az emeleteket is elérő hálózatát már nevtanárként én kezdtem összerakni, ez valamikor 1990-92 közt volt. 

Az emeletek közt sokáig a sárga vastag coax volt a gerinc - ezt az első munkahelyemen, a Videoton fejlesztési intézetben szereztük - megláttam a gépterem sarkában a nagy tekercs kábelt, és rögtön tudtam, hogy ebből lesz a kolesz gerinc. Már csak ki kellett nyomozni, ki diszponál a kábel felett. Kiderült, a Vinkovics Laci ! Megkaptuk.

Aktív eszközöket - néhány csörte után - a digital-tól sikerült szerezni, ha jól emlékszem - de ez már akkortájt volt, mikor én végül feladtam nevtanári ambícióimat …

A kábelezést Sziszi vette kézbe, a Hilti ütvefúróval együtt, amit nagynehezen sikerült a KKB-vel megszavaztatni … de ha jól értesültem, lenyúlta a meló után a várklub …

Nem beszéltem még az utánpótlásról - akik tőlem elkezdték átvenni, Bozóki Jenő, Dugó (húú, hirtelen a polgári neve nem is ugrik be …), Hernádi Joe, Bökő Zsolt …

Velük összeraktunk még néhány céges kapcsolatot, pl. az Areco nevĹą magyar céggel volt egy együttmĹąködés, egy oktató termet raktak össze, amit oktatáson kívül lehetett használni, ekkor jött az első micro vax is a digital-tól, ami ha jól tudom, a kolesz első mail szervere lett.

Ekkor jött be Dzsungel könyve is - 1991 után, ez azzal kezdődött, hogy az akkori munkahelyem (HP) bécsi számítóközpontjában az összes gépen volt egy plüss figura a dzsungel könyvéből - ez megtetszett :)

És akkor most megint tovább adnám a stafétát, Mihályi Antalé a szó:

Mihályi Antal vagyok, schönherzes mozgalmi nevem Atom. 99-ben kezdtem a KSzK-ban, mert úgy láttam, hogy a félhomályos gépteremben a srácok egészen érthetően tudnak mesélni olyan dolgokról, amiről talán az egyetemen is érdemes lett volna tanulnunk, de sok esély nem volt rá  Úgyhogy lementem alulról monoton növekvő lineáris függvénnyel becsülhetően fejlődni, és nem csalódtam. Szuper társaság jött össze, akikkel első lendületből lecseréltük a koax hálózatot. Amit nem annyira szerettünk, mert 16 gépre soknak tünt az egy 10mbites ütközési zóna, az állandó szakadozások. Nyilvánvaló, hogy így nem lehetett normálisan quakezni. Úgyhogy a díszes társasággal nekiálltunk Bartóki kézzel rögtönzött tervei alapján falat fúrni. Mi már nem tudtuk, hogy volt valaha KSZK-s Hilti, ezért minden átfúrt hétvége előtt szépen kölcsönöztük, a fülvédőkkel, egyéb felszerelésekkel együtt. Persze veszélyes az, ha ekkora gépet adnak egy kocka kezébe, egy – maradjon név nélkül – tagtársunk több fogával fizetett a kiegyenlítetlen erőviszonyokért. Azért lassan elkészült a kábelezés. Többek szerint annyi lyukat fúrtunk, hogy az épületet már csak az UTP kábelek tartották össze. 

Viszont hogy túl lettünk a nagy feladaton, letettük a Hiltit meg a Flexet, végre koncentrálhattunk a kicsit szorosabb értelemben vett szakmai munkára is. Eddigre sikerült kibővíteni a következő évfolyam nem kevésbé zseniális kockáival, egész jó létszám jött össze, már csak szervereket kellett keríteni a rendszergazdáknak, routereket a hálózatos csapatnak, meg persze egyéb kihívásokat. Egy egész nagy csapat a szakmai fejlődést a deklaratív nyelvekben találta meg, remek TDK-k és diplomák is születtek ebből. 

Közben a szponzorainknak és a szerencsénknek hála, kerültek új szerverek. Az ipari árrammal mĹąködő nagytatát lecseréltük egy aktuálisan modern, akkor panel lakás árába kerülő Sun szerverre, kerültek Cisco routerek 3 panel lakás áráért, de még a Microsoft is hajlandó volt minket szponzorálni, talán először és utoljára. Cserébe persze remek szakmai projekteket csináltunk nekik, virágzott a szakmai együttmĹąködés a nagy cégekkel. Jöttek hozzánk előadni, toltuk nekik a fejlesztéseket, meg persze vitték is az embereket. Van, akinek a saját cége talán azóta is erre épül, vagy olyan cégnél dolgozik, amit még 12 évvel ezelőtt KSZK-sként ismert meg. Jó volt na. 

Meanwhile építettük a csapatot, túráztunk rengeteget, hol alapos embert próbáló éjszakai túrán, hol minden elemében spontán egri borozáson. Aludtunk vasútállomáson, random hétvégi nyaralókban, vagy a bélapátfalvi bánya munkásszállásán. Tartottuk a körvezető/újonc avatást a kopaszin, jártunk a játszótérre huligánkodni. Megtartottuk a KSZK 25 születésnapját, ami hihetetlen nagy flesh volt –találkozni az öregekkel, hallgatni a jó sztorikat az alapításról. 

Közben annyian lettünk, hogy két szintĹąre kellett szervezni a KSZK-t, én SLidernek már így adtam át, létre jöttek a hálózatos, szerverüzemeltetői, webes csapatok. Asszem. Szóval valahogy így. Szép volt, jó volt, sokat tanultunk, miközben remekül éreztük magunkat. Ezt kívánom szívből mindenkinek!