A munkatársat kereső cégek rendre abba ütköznek, hogy egy-egy állásra nem találnak alkalmas jelölteket. A jelenség nem új keletĹą, különösen a meghirdetett IT és mérnöki állások esetében már évek óta jellemző. Az egyre több szakmában jellemző helyzet azonban kezd általánossá válni, és emiatt drámai következményekkel fenyeget. Szakemberek szerint a megváltozott munkaerőpiaci viszonyok újfajta stratégiát igényelnek mind a munkaadók, mind a munkavállalók részéről.

Az információtechnológia régóta közismert munkaerőgondjai mellett az elmúlt héten az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége fogalmazott meg a munkaerőhiányból fakadó komoly aggodalmakat, és egyre gyakrabban hallani az autóipari cégek hasonló jellegĹą problémáiról is. A kőmĹąvesek, ácsok és vasszerelők, illetve a hegesztők, karbantartók, fényezők mellett a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben, így a HR, a pénzügy, a termelés, a logisztika, a beszerzés, a minőségbiztosítás és a különböző mérnöki területek esetében is hasonló a helyzet.

„Az Audi, a Mercedes-Benz vagy a Suzuki álláskínálatát böngészve több száz betöltetlen állást találni, és ezek között nagyon sok igényel felsőfokú végzettséget. Hasonló a helyzet a nekik beszállító cégek esetében is, vagyis pusztán az autóiparban akár több ezerre tehető a betöltetlen, felsőfokú képzettséget igénylő pozíciók száma és ugyanez igaz számos más iparágra is. Tapasztalatunk szerint a cégeknek igenis van mozgásterük, még akkor is, ha a strukturális okok, az oktatás kibocsátási képessége, az idegennyelv ismeret hiánya vagy a fiatalok elvándorlása ellen önmagukban aligha tudnak tenni. Az már önmagában mérhető eredményeket hozna, ha a vállalatok felgyorsítanák a kiválasztás és a döntéshozás folyamatát és lecsapnának az alkalmas pályázókra” – mondta Dobár Attila, a JobGroup ügyvezető igazgatója.

A jó jelöltekért folytatott verseny során még jobban felértékelődik az egyedi álláskínálat tartalma, feltételrendszere, és hogy mindezt hogyan kommunikálja  az adott cég. A közvetítő cégek ma már nem egyszer fejvadász technikákat, egyedi keresést folytatnak olyan állások esetében is, amelyek hirdetésére korábban tömegesen jelentkeztek az érdeklődők.

„Bármennyire nehéz, de szemléletet kell változtatni. Az egyébként vonzó feltételekkel kínált állások esetében a jelöltekre szabott  információt kell az általuk használt csatornákon eljuttatni, csak így lehet őket ténylegesen megtalálni és megszólítani. Az Y generáció tagjai például az önállóságot, rugalmasságot és kreativitást különösen sokra becsülik, és a vizuális kultúra szülöttei. Ezért a nekik szóló kommunikációban fontos szerepet kell hogy kapjon a cég által kínált önálló, alkotó légkör, a mobilitás és a szakmai előrelépés lehetősége, ráadásul mindezt vizuálisan vonzó módon érdemes megjeleníteni. Mindezt a cég munkaadói arculatának egészére is érdemes kiterjeszteni” – mondta Dobár Attila.

„A mostani helyzet látszólag kényelmes helyzetbe hozza a munkát keresőket. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kellő képzettséggel nem rendelkező, vagy nem kellően motivált jelentkezőket a cégek még szorult helyzetben sem fogják felvenni. Avval pedig mindenki meg tudná sokszorozni az álláshoz jutás esélyét, ha legalább egy idegennyelvet magabiztosan elsajátít. Azt ajánlom, próbáljon valaki úgy végigmenni egy állásbörze standjain, hogy elmondja, hogy nem beszél egyetlen idegennyelven sem. 10 cég közül jó, ha egy akad, ahol azért ott tudja hagyni az önéletrajzát” – mondja Dobár Attila.

Európai Uniós kutatási eredmények szerint a magyarok 65%­a egy idegen nyelvet sem beszél legalább társalgási szinten, és a maga 13%-os arányával az európai rangsor végén szerepel az ország a két idegen nyelv ismeretét tekintve is. A régión belül is elgondolkodtató a helyzet, a 25-64 éves korosztályban a szlovénok háromszor, a csehek pedig kétszer annyian beszélnek angolul, mint a magyarok.

„A munkát kínáló cégeknek a fiatalok nyelvét, az állást keresőknek pedig az idegen nyelveket érdemes minél előbb elsajátítaniuk. Ha ez megtörténik, akkor van esély arra, hogy a két szereplő egymásra talál” – véli Dobár Attila.