A végzős hallgató kérdőívek segítségével vizsgálta gyerekek és szülők különböző infokommunikációs eszközökkel – televízió, asztali számítógép, laptop, táblagép, e-könyv olvasó, mobil- és vezetékes telefon – kapcsolatos szokásait.
 

A válaszokból kiderül, a szülőkben komoly a bizonytalanság, hogyan neveljék gyermekeiket az új kommunikációs eszközök vonatkozásában. A felnőttek nagy része engedi, hogy gyermekük önállóan használja ezeket, függetlenül attól, hogy a kicsik ténylegesen tisztában vannak-e a berendezés mĹąködésével.
 

A gyerekek és szülők válaszait összevetve kitĹąnik, az óvodások saját bevallásuk szerint többet használják az infokommunikációs eszközöket, mint ahogy azt a felnőttek gondolták. Ezek az eszközök az óvodások mindennapi életének részévé váltak. Az életkori sajátosságokból fakadóan a gyerekek számára e berendezések legfontosabb alkalmazási területe a játék, de szeretnek így zenét hallgatni vagy mesét nézni is.
 

A kutatásba bevont szülők az óvodai eszközhasználatot inkább elutasítják, mint támogatják, pedig a dolgozatban bemutatott hazai és nemzetközi példák alapján a megismerés folyamatának intézményesítése előnyökkel járhat. Az infokommunikációs eszközök óvodai alkalmazása segíthet a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetĹą gyerekeket érintő "digitális szakadék" csökkentésében.
 

Csizmadia Csilla elmondta, a dolgozat befejezése után óvodapedagógusok körében végzett kutatást, ennek alapján az óvónők is ellentmondásosan viszonyulnak az új kommunikációs eszközök alkalmazásához a nevelés során: általánosságban támogatják, saját csoportjukban azonban nem szívesen vezetnék be.