A részterületekre kidolgozott, akár a reform alapjául is szolgáló, hosszú távú stratégiák mentén történő fejlesztések hatékonyabbá tehetnék a munkavégzést, előbbre vihetnék a különböző területek együttmĹąködését azonos alapokra helyező elektronizációt. Már korábban ebbe az irányba indulva gátat szabhattunk volna a jelenleg is folyó felesleges pazarlásnak.

Az információs társadalom kialakítása érdekében a közigazgatásban – annak hatékonyabb és a mainál jóval alacsonyabb költségĹą mĹąködése érdekében – az informatikára alapozva megtehető lépésekről és az ezzel ellentétes mai gyakorlatról az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. vezető tanácsadója, Huszár Péter segítségével igyekeztünk képet alkotni.

Negatív hazai példa

Az együttmĹąködések gerincét alkotó fejlesztésekhez tehát mindenekelőtt stratégiákra lenne szükség. Ma nem csupán a közigazgatáson belül fájdalmas az összefogás hiánya, de az oktatás és a foglalkoztatáspolitika, a foglalkoztatáspolitika és a gazdaság, továbbá az üzleti világ és az oktatás között is, ami jelentős veszteséget generál.

Az együttmĹąködések és persze a stratégiák létrejöttének legnagyobb kerékkötője Huszár Péter szerint ma a kormányzat ágazati struktúrája. A politika a magasztos irányok (versenyképesség, életminőség stb.) meghatározásán túl – a minisztériumi és háttérintézményi bürokrácia segítségével a végrehajtói munkába is beavatkozva – a stratégia előkészítését, programokra bontását és végrehajtását is uralni kívánja.

„Célravezető munkamegosztással minden felet ki lehetne elégíteni" – mondja Huszár Péter. „A politikusok által a ciklus közepére felállított felső szintĹą modell politikamentes megvalósítását a munkájukért felelősséget vállaló szakértők vehetnék kezükbe. Ezzel szemben ma – a közigazgatásiaknál nagyobb erőt képviselő politikai államtitkárokon keresztül, a minisztériumi csaták révén a szakmai koordinációt ellehetetlenítve – a szakértői kérdésekbe is beleszól a politika, aminek árát persze az állampolgárok fizetik meg."

Kiútként két lehetőség kínálkozik. Az egyik a politikától távoli, nonprofit szervezetekre bízott bürokrácia, míg a másik elgondolás szerint projektekben, programokban lehetne az alapmĹąködésen kívüli, szervezetenként azonosítható feladatokat hatékonyan megoldani. Ez elé azonban ma még legyőzhetetlen akadályként tornyosul, hogy a megvalósításhoz felelősséggel el kellene különíteni a megfelelően képzett és megfizetett szakemberekkel házon belül is elvégezhető, illetve a külső szakmai segítséget, projekt- és programmenedzsment-kompetenciákat, valamint szakembereket igénylő, országos méretĹą feladatokat, folyamatokat.

Közérdek és önkormányzás

A Nyugathoz képest hazánkban a közigazgatás informatikai alapokra helyezésének foka alacsonyabb, mint a gazdasági szektorban. A mĹąködést mederben tartó néhány törvény, rendelet ugyan segíti az elektronizáció gyorsabb terjedését s ezzel az apparátus hatékonyabb mĹąködésének lehetőségét, ám több beépített fék is mĹąködik. Ezek egyike az önkormányzati törvény által biztosított önállóság hiánya.

A közigazgatás szereplői, kiemelten az önkormányzatok, komoly összegeket vehettek igénybe – többek között informatikai fejlesztésekre – az EU-s és hazai támogatásokból. Hosszú távú stratégiák híján azonban nem beszélhetünk összehangolt fejlesztésekről, így megkérdőjelezhető, vajon a most folyó vagy lezárult fejlesztések beilleszthetők-e a reformot követően létrejövő közigazgatási rendszerbe. „A kérdés a pályázati kiírások láttán is indokoltnak tĹąnik – teszi hozzá a tanácsadó –, hiszen minden polgármesteri hivatal maga döntött, illetve dönthet, mely folyamatait és milyen mértékben automatizálja. Így, ritka kivételtől eltekintve, ma a standard mĹąködés törvényben meghatározott folyamatainak elektronizációja helyett az aktuális igény szerinti részfeladatok kapnak támogatást."

Mindez még szomorúbb, ha a követendő, de nem követett pozitív példákat is hozzávesszük. Ezek egyike a BM felügyeletével és az AAM tanácsadói közremĹąködésével lezajlott, máig sikertörténetként emlegetett „okmányiroda-projekt". Egy másik – szintén központi irányítással, nevezetesen a Pénzügyminisztérium (PM) szerepvállalásával – sikeresen megvalósult feladat a PM által előírt helyi adók rendszerének létrehozása, amelyen keresztül ma már időben rendelkezésére áll az államkincstár számára szükséges információk mindegyike. A felsoroltak a közigazgatás bizonyos területein a magasabb szintĹą menedzsmentnek az elaprózottsággal szembeni hatékonyságát is bizonyítják.

CélszerĹą lenne tehát a pozitív példákra támaszkodva – akár a közigazgatási reformot megelőzve, az önkormányzatiság korlátait átlépve – kormányszervek irányításával folyó projekteket generálni, a történések mégsem ebbe az irányba mutatnak. Kormányrendelet írja elő például az e-önkormányzat állampolgárokkal való kapcsolattartásának javítását négy lépcsőben. Azonban e folyamat egésze az önkormányzati munka hatékonyabbá tétele, elektronizálása nélkül nem vagy csak nehézkesen mĹąködik, tehát az informatizálódásnak fordított sorrendben kellene történnie. Nehéz eldönteni, hogy a hozzáértés önkormányzati vagy kormányzati szinten kérdőjelezhető-e meg, de a közigazgatás elektronizálásának „kétfejĹą" – IHM és Elektronikus Kormányzati Kapcsolatok Hivatala – irányításából fakadó negatív hatások sem kizárhatók.

Erős kormányzati ego

Az államigazgatás központi részét egy erős kezĹą, szakmailag kompetens, megfelelő hatáskörrel és felelősséggel bíró prominens személy, például miniszter szerepvállalásával lehetne egységesen – így olcsóbban, a hatékonyabb munkavégzést garantálva – elektronizálni. Tekintettel arra, hogy az alkalmazotti állomány nagyobb hányada ma a hivatalok ellenőrzési, véleményezési tevékenységében vesz részt, az összehangolt mĹąködést garantáló elektronizáció radikális változást eredményezne. Ennek azonban, például a „lyukas" eljárási törvények miatt, az informatikaszemléletĹąnek legkevésbé sem nevezhető jogalkotási folyamat érinthetetlensége szabhat gátat.

A közigazgatási reform egyik kulcskérdése, hogy végrehajtása során leválasztják-e az illetékesek a hatósági munkáról az adminisztrációt. Ettől függ ugyanis, ahogy már korábban is utaltunk rá, a köz- és államigazgatás elektronizálásának hatékonysága és eredményessége. Ma mindkettőt az állam- és közigazgatáson belül, utóbbit igen alacsony hatékonysággal végzik. Huszár Péter szerint az adminisztráció erre szakosodott, időszakonként akár versenyeztetett nonprofit szervezeteknél lenne jó kezekben. A kihelyezés a megtakarításon túl az indokoltan házon belül maradó hatósági munka színvonalán is javítana.

A parlament jogalkotó munkája is a törvényhozás sebességét növelő automatizálás után kiált. Példaként a lengyel államigazgatás szolgálhat, ahol a Szejm (a lengyel törvényhozó szervezet) által módosított törvényeket XML formátumba transzformálják. Így egy workflow mentén követhetővé válik a törvényhozási folyamat. Mivel a felsoroltakat nem érintené a közigazgatási reform, nem lenne ablakon kidobott pénz az erre a területre csoportosított támogatás.

Elszalasztott lehetőség

Huszár Péter a reformot is kisebb lépésekben, nem minden területen egyszerre tartja megvalósíthatónak. „Az első pilot az EU-s intézményrendszer létrehozása lehetett volna, hiszen 2004-ben egy alapjaiban új – az EU irányelvei szerinti – intézményrendszer felépítésére nyílt lehetőség. Akkor ezt elszalasztottuk, a felállított rendszer nem EU-kompatibilis, de a hibái láthatók, kijavíthatók. Néhány hónappal vagyunk az NFT II stratégiai dokumentum benyújtása és alig egy évvel a támogatások lehívhatósága előtt, s még az intézményrendszert illetően sem történt érdemi lépés. Pedig egy tapasztalt tanácsadócsapat a támogatások NFT II szerinti lehívása előtti alig egy év alatt kidolgozhatná az intézményfejlesztési tervet, s a szervezet mĹąködésének beindítására is lenne elég idő. A tanácsadók tudását átvevő, nyitott, fiatal csapattal mĹąködtetett, jól felépített és szervezett intézményrendszer a pályáztatás minden szintjén az EU-s támogatások sokkal gördülékenyebb, összehangoltabb, eredményesebb elköltését garantálhatná."
A fenti eszmefuttatás sajnos két helyen is problémás. A közbeszerzési procedúra miatt az illetékeseknek korábban kellett volna gondolniuk a tanácsadók felkérésére. Az új kultúrákra nyitott fiatalok közül ugyan mind többen döntenek a közigazgatáson belüli munka mellett, ám legtöbben nem kívánnak az arra jellemző szervezeti kultúrához asszimilálódni, és néhány hónap elteltével szinte menekülnek onnan. Így nem marad ott a mĹąködtetést a tanácsadóktól átvenni képes állomány.

Egyenlőtlen erőviszonyok

Annak ismeretében még elkeserítőbbnek tĹąnnek a fentiek, hogy elvileg a kormány részeként (valójában inkább mellette) létezik egy tervezést koordináló szervezet, amelyet Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak hívnak. Huszár Péter szerint azonban paradox módon ma épp az NFH a gazdaság, a közigazgatás és a társadalom különböző területei közötti koordináció legszĹąkebb keresztmetszete. „Az NFH, több sebből vérezve, képtelen a rá osztott szerepet betölteni. Mivel nincsenek megfelelő jogosítványai, a minisztériumok, hivatalok, bizottságok átnyúlhatnak a feje fölött. Mindebben az EU-s intézményrendszer államigazgatási struktúrába való beillesztésének megoldatlansága is közrejátszik. A hivatalnál nagyobb erőt képviselő minisztériumokban az NFH-tól független tervezés folyik, ami a jelentős hányadában minisztériumi hatáskörbe tartozó projekteknél nem okoz gondot, de az azokon átívelő EU-projektek estében hatalmas kockázatot hordoz. EgyértelmĹą, egységes intézményrendszerre lenne szükség, amelynek megszervezését ma senki sem érzi feladatának."

Huszár Péter úgy látja, hogy az NFT-szintĹą programok program-, projekt- és változásmenedzsmentet igényelnek, a minisztériumok azonban sem gondolkodásmód, sem szakértők szintjén nincsenek rá felkészülve. Ennek megoldásáig a koordinációs feladatokat erre szakosodott tanácsadókra kellene bízni, akik üzleti áron ugyan, de mĹąködőképessé teszik a kooperációt, s annak fenntarthatóságát is garantálják.

***

Bezárható jogi kiskapuk

Amennyiben a jogászok által átgondoltakból egy algoritmust építenének, és mellé egy informatikai rendszert tennének, a jogalkotás hiányosságainak egész sorára derülne fény. Szemléletes példa az EU-pályázatok – mára részben orvosolt – áfabotránya. Mivel tervezéskor átsiklottak felette, csak a gyakorlatban derült ki a viszsza nem igényelhető áfa EU-támogatást csökkentő hatása. A jogszabályok, rendeletek által érintett területek feltérképezése, az összefüggések feltárása tipikusan informatikai megoldás után kiáltó feladat – programszinten már vagy tizenöt éve felkészültek rá a szállítók. A feladat nem is összetettsége, hanem mérete (a jogszabályok száma és kapcsolatai) miatt igazi kihívás. Sikeres megoldása nemcsak elégedettebb pályázókat, kevesebb botrányt és gördülékenyebb munkavégzést jelentene, hanem a jogi kiskapuk bezárulását is. Vélhetően emiatt talál süket fülekre évek óta egy ilyen projekt gondolata.